Ha a gazda ritkán va otthon, macskája pedig sokat van szabadon, s a szomszéd ház nyitott ajtaján besétálhat, akkor egy idő múlva a tulajdonos csodálkozva tapasztalja, hogy kedvencének két otthonna van ...
Ha azonban a macska kíváncsiságát „tudományosabb megfogalmazásban” akarjuk megközelíteni, akkor ezt inkább „fürkészésnek” kell neveznünk. Ez a macskaviselkedés számos emlős – köztük a kutya – tapasztalatszerzésének, tanulásának, értelmi fejlődésének is az alapja. Arról van szó, hogy ezek az állatok – különösen kölyök - , illetve serdülőkorukban – minden ismerős és ismeretlen, főleg pedig mozgó! Tárgyat megvizsgálnak, „felderítenek”.
A fürkészéshez vezető viselkedést mindenekelőtt az új iránti vonzódás (nyugodtan mondhatjuk, hogy kíváncsiság) vezérli. Minden, ami új, önmagában is elegendő ennek a viselkedési formának a kiváltásához. A macskára, de valamennyi emlősre jellemző, hogy fiatalkorában meglehetősen sok időt „veszteget” látszólag cél nélküli ismerkedéssel: vizsgálgatja a tárgyakat és a körbnyezetét. Régebben ezt a fajta kíváncsiságot játéknak tartották, ám sokkal több és fontosabb annál.
A környezettel való „céltalan” ismerkedés és a tárgyak kifürkészése, a velük való „kísérletezés” során szerzett tapasztalat biológiailag előnyös az állatnak. Az etológusok vizsgálódásai kiderítették, hogy az állatok ezekből a spontán ismerkedésekből is tanulnak, ámbátor a tanulásnak ez a fajtája természetesen messze elmarad az irányított nevelés, kiképzés által szerzett tapasztalatok mögött.
